Az Európai Unió ambiciózusan dolgozik a 2015. évi Párizsi Megállapodásban és az európai zöld megállapodás keretében további konferenciákon meghatározott éghajlat-politikai célok megvalósításán, amelynek célja, hogy Európa legkésőbb 2050-ra klímasemleges kontinenssé váljon. Ez az európai klímarendeletnek köszönhetően jogilag kötelező erejű cél. Az éghajlatváltozás azonban világméretű probléma, amely nem áll meg kontinensünk határain, így Európa egyedül nem tudja megoldani ezt a globális problémát, még akkor sem, ha hosszú utat tud elérni. Az Európai Unió a világ legnagyobb piaca, és ennek köszönhetően nagy nemzetközi hatalommal rendelkezik. Emellett magasan képzett és képzett népességgel rendelkezik, és már most is nagy tapasztalattal rendelkezik a fejlesztési segélyek terén szerte a világon. A Global Gateway stratégia keretében az EU már milliókat fektet be fejlesztési segélyekbe. Az éghajlatváltozás a Global Gateway egyik ágazata is, ezért azt ki lehetne terjeszteni, hogy a világ még nagyobb részét érje el. Ezért ez az elképzelés arra szólítja fel az Európai Uniót, hogy: – Környezetkímélőbb jogszabályok kidolgozása, amelyek hatása a világ legnagyobb piacaként betöltött erőfölényének köszönhetően világszerte érezhető lenne. – Több képzett munkaerőt és fejlett magánszektort használjunk fel arra, hogy világszerte segítsük az éghajlatváltozás mérséklését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást. Az európai zöld iparágak támogatása világszerte. – A Global Gateway stratégia éghajlat-politikai ágának kiterjesztése. Globálisan hasznos stratégia létrehozása és előmozdítása, mint például az európai zöld megállapodás az éghajlat-politikai célok világszerte történő elérése érdekében. A világ egyik legfejlettebb, legnagyobb, leggazdagabb és legaktívabb szereplőjeként az Európai Unió nemzetközi vezető szerepet tölthet be az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Úgy vélem, hogy Európa jövője zöld, a zöld jövő pedig Európa.

Ötletem szerint növelni kell az Európai Parlament hatáskörét a végrehajtási hatáskörök tekintetében a természeti veszélyek – különösen az erdőtüzek – kezelése terén történő gyorsabb előrehaladás érdekében. Álláspontom illusztrálására a tudományos szakértők széles körben egyetértenek abban, hogy alapvető fontosságú az ilyen tüzek megelőzésébe való beruházás, mivel amint azok elérik a „megatüzek” szakaszát, rendkívül nehézzé, sőt lehetetlenné válik a jelenlegi technológiai és emberi erőforrásokkal való oltásuk. A multidiszciplináris tudományos kutatás számos következményt tárt fel az emberi társadalmakra nézve. Fokozott fenyegetést jelentenek az érdekelt felek, köztük a tűzoltók és a helyi lakosság számára, és hatással vannak az emberi életre, az ingatlanokra, a vállalkozásokra és a természetes ökoszisztémák gazdasági működésére. Az általános társadalmi, gazdasági és környezeti költségek jelentősek, bár a becslések továbbra is korlátozottak. Jelentős károkat okoznak a kollektív infrastruktúrákban, például a villamosenergia- és kommunikációs vezetékekben, a vízellátási rendszerekben, az utakban és a vasutakban. A takarítási és újjáépítési költségek jelentősek. Megzavarják az ellátási láncokat, ami vállalkozások bezárásához és szállítási zavarokhoz vezet. Ez az adóbevételek csökkenéséhez, az ingatlanok értékének csökkenéséhez és a helyi vállalkozások ügyfeleinek elvesztéséhez, például a tűz sújtotta területeken a turizmus csökkenéséhez vezethet. Ezek a következmények közül csak néhány: társadalmi-gazdasági költségek, egészségügyi problémák, vízminőség, a helyi ökoszisztémákra gyakorolt hatások stb. Ugyanakkor észrevettem, hogy a végrehajtási hatáskörök gyakran inkább elsősorban a polgári biztonsági erők számára különítenek el forrásokat, mintsem a megelőzésbe való befektetést. Ezt a döntést gyakran rövid távú politikai megfontolások vezérlik, mivel a Belügyminisztérium vagy az Európai Bizottság számára könnyebb forrásokat mozgósítani tűz esetén, ami az azonnali és hatékony fellépés illúzióját kelti. Sajnálatos módon ez a reaktív megközelítés figyelmen kívül hagyja a megelőzés fontosságát, ami elsősorban segítene elkerülni az ilyen vészhelyzeteket. Az Európai Parlament ezen a területen játszhat döntő szerepet. A viták és konszenzusok intézményeként a Parlament egyedülálló képességgel rendelkezik arra, hogy szorosabb ellenőrzést gyakoroljon a végrehajtási hatáskörök felett, és előmozdítsa a természeti veszélyek megelőzésére összpontosító politikákat. Pozíciójának és befolyásának megerősítésével az Európai Parlament arra ösztönözheti a végrehajtó hatásköröket, hogy többet fektessenek be az erdőtüzek és más természeti kockázatok megelőzésébe. Ehhez az Európai Parlament jogalkotási kezdeményezésére is szükség van, amelytől jelenleg megfosztják. Ezért arra biztatom, hogy vizsgálják meg ezt a javaslatot, és tárják fel, hogy miként lehetne növelni a Parlament hatáskörét a természeti veszélyek kezelése terén. Az együttműködés révén Európát globális vezetővé tehetjük a természeti veszélyek proaktív kezelésében. Szilárd meggyőződésem, hogy az Európai Parlament mint az európai polgárok érdekeit képviselő demokratikus intézmény az ideális hely e pozitív változás elindításához.

Számos tanulmány és közgazdász figyelmeztet arra, hogy jelenlegi gazdasági gondolkodásunk nem képes megoldást találni szörnyű helyzetünkre. A gazdasági növekedésre irányuló állandó szándék tönkreteszi a környezetet (Potsdam Institute for Climate Research, 2022), és a fenntartható gazdasági növekedés sem lehetséges, amint azt több tanulmány (Európai Környezetvédelmi Hivatal, 2019) is mutatja, amit a visszapattanó hatás is megerősít. A lakosság jóléte régóta független a gazdasági növekedéstől (Ausztrál Nemzeti Egyetem, Kubiszewski et al., 2013) a környezettel szemben. Így az EU feladata lenne, hogy úttörő szerepet töltsön be egy új típusú, valódi befolyással bíró gazdaságpolitikában. Ennek eléréséhez átfogó reformokra van szükség, de ez az egyetlen módja az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek.

A ReRoot Project egy kis szervezet, amelyet éppen azért hoztak létre, hogy támogassa a permakultúrával, a regeneratív mezőgazdasággal és a természetalapú terápiával rendelkező táborokban tanulmányozott, előre nem látható közösségeket. Támogatja rövid távú fizikai szükségleteiket, valamint hosszú távú beilleszkedésüket, mentális és fizikai jóllétüket. Nemrég kezdtem el ezt a projektet, és támogatásra van szükségem!

Az akvapónia olyan innovatív mezőgazdasági rendszer, amely az akvakultúrát és a talajt kevesebb növénykultúrát ötvözi anélkül, hogy külső vegyi inputokra, például műtrágyákra és növényvédő szerekre lenne szükség, ugyanakkor kevesebb vizet használ, mint a jelenlegi hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok. Mivel Európa jelenleg finanszírozza és támogatja a kialakulóban lévő innovatív gazdálkodási technológiákat, mindig is a hidroponika (amely továbbra is nagymértékben támaszkodik a szintetikus műtrágya-megoldásokra) és a technológiai segédanyagokra (szenzorok, robotok stb.) összpontosítottak. Ez a megközelítés nem kezelte az éghajlati és élelmiszerrendszerünk előtt álló globális válság központi kérdését – a fenntartható, természetalapú, inkluzív élelmiszer-termelést a létfontosságú és fontos ökológiai rendszerek és a biológiai sokféleség további elpusztítása nélkül. Egyre több (de még nagyon kis) fiatal kezdi elismerni és átvenni az akvapóniát mint olyan agroökológiai gazdálkodási rendszert, amely táplálhatja a növekvő népességünket, megvédheti és előmozdíthatja a létfontosságú ökoszisztémát (rovarokat, mikrobákat), amely lehetővé teszi a biológiai sokféleség virágzását és az emberiség túlélését. Sajnálatos módon az akvapónia finanszírozása (és az ahhoz való hozzáférés) és előmozdítása jelentős akadályt jelentett az ebben a mezőgazdasági rendszerben rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázásában, amely valóban lehetőséget kínál számunkra arra, hogy együttműködjünk a természettel annak érdekében, hogy fenntartható megoldásokat találjunk a jelenlegi széttöredezett élelmiszerrendszerünkre. Az akvapóniát alkalmazó és alkalmazó fiatal mezőgazdasági vállalkozók azonosítása, finanszírozása és támogatása nagyban megy végbe ahhoz, hogy olyan hatékony megoldást kapjunk, amely segíthet az élelmiszerrendszerünkön belüli hibák orvoslásában, és ami a legfontosabb, a szükséges fiatalokat a mezőgazdaságba és a mezőgazdaságba vonzza.

Európai zöldségkerti csésze létrehozása, egészséges verseny az élelmiszerekhez és a természethez való visszatérés előmozdítására az iskolákban. Ez a projekt segítené a fiatalok egészséges és ökológiai szabadtéri tevékenységben való részvételét, és Európa-szerte hálózatokat hozna létre a különböző iskolák és érdekelt felek között.

A fenntarthatóság érdekében lehetővé kell tenni a kartondobozok és palackok elhelyezését olyan termékek esetében, mint a tej és a joghurt.

Az elavult kompromisszum miatt a legtöbb európai parlamenti képviselő és az Európai Parlament sok munkatársa még mindig havonta utazik Brüsszelből Strasbourgba, ami elkerülhető szén-dioxiddal növeli a már meghaló bolygót. Nem valószínű, hogy ez a környezetkímélő gyakorlat Franciaország vétója miatt hamarosan megváltozna. Mindazonáltal legalább e gyakorlat hatásának minimalizálása érdekében az EU-nak gyakori, gyors és legfőképpen klímasemleges vasúti összeköttetést kell biztosítania Brüsszel és Strasbourg között.

Az elképzelésem a helyi közösségeket védő európai környezetvédelmi és szociális normák létrehozására irányul. Felvetem az UNESCO által bejelentett, Portugália mezőgazdasági örökségi helyszínén található Barroso régió ügyét, amelyet jelenleg azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy olyan bányászati projekttel használják ki, amely hatással lesz a vízminőségre, elmozdítja és drasztikusan csökkenti a talaj minőségét és a jelenlegi fenntartható gyakorlatokat, amelyek már ősi és nyertes megoldást jelentenek az éghajlatváltozás és a fenntartható élelmiszerrendszerek számára, az agrosilvopastorális rendszerekkel együtt. Tisztában kell lennünk azzal, hogy Európában felgyorsul az új zöld megállapodás, amely homlokzatként szolgálhat ahhoz, hogy az egyes gépjárműiparokat a fosszilis tüzelőanyagok helyett lítiumként rövid távú megoldás váltsa fel. A „zöld átállás” érdekében nem szabad áldozati övezeteket létrehozni. Kövesse az Associação Unidos em Defesa de Covas do Barroso-t.

A krónikus betegeknek gyakran nincs választási lehetőségük, hanem nem környezetbarát közlekedési eszközöket használnak, mivel manapság nagy valószínűséggel a következők közül választhatnak: 1. Lassú, drága és valószínűleg nehezen hozzáférhető közlekedési eszköz (menetrend vagy lefedettség tekintetében); 2. És személygépjármű vagy Uber/Taxi (valószínűleg belső égésű motorral). A krónikus betegeknek gyakran nincs olyan luxusuk, hogy rugalmasak, ezért a szabadság érzését kelti, ahogy Ön is kevésbé korlátozott. A Földnek azonban túl magas a költsége. Az SDG Watch Europe jelentése szerint: „A városi torlódások évente mintegy 100 milliárd euróba kerülnek a tagállamoknak. Az autóbuszok és vonatok a városi utasforgalom mintegy 17%-át teszik ki, és ez az autóhasználat növekedésével párhuzamosan csökken. Nem történt elegendő beruházás a fenntartható közlekedési rendszerekbe és az azok támogatásához szükséges szakpolitikákba. A tömegközlekedésnek megfizethetőbbnek, hatékonyabbnak, hozzáférhetőbbnek és inkluzívabbnak kell lennie. Figyelembe kell vennie a nők, a gyermekek és a fiatalok, a fogyatékossággal élő személyek és az idősek sajátos szükségleteit. Az ingyenes tömegközlekedést kínáló városok jelentős mértékben elterjedtek.”

Egyesek gyermekként kezdik el aktivista utazásaikat, míg mások felnőttként kezdenek. Egyesek globális kérdésekre összpontosítanak, míg mások helyi hatást fejtenek ki. Nincs helyes vagy helytelen megközelítés – csak a kísérletre való hajlandóság. És a jelenlegi éghajlati válság, amely – ha figyelmen kívül hagyják és semmit sem tesznek – csak tovább fog súlyosbodni – különösen a fiatalok számára, akik a legkevésbé tettek azért, hogy hozzájáruljanak ehhez, de a legsúlyosabb következmények egy részét el fogják szenvedni. Hatalommal rendelkezünk, és a kitartás is kifizetődő. Ez a barátokkal, kollégákkal és végső soron a természettel fenntartott kapcsolatok elsődleges értékéről szól. Arra kérem az európai döntéshozókat, hogy ismerjék el az éghajlati válság sürgősségét, és tegyék meg a szükséges – merész – lépéseket a válság súlyos következményeinek elkerülése érdekében, ugyanakkor támogassák és tegyék lehetővé az ifjúsági kezdeményezéseket, hogy azok a megoldás szerves részét képezzék.

A középfokú oktatásra vonatkozó jelenlegi közös európai környezetvédelmi oktatási program korlátozott jellegű. A tagállamok iskolái önként járnak el önálló környezetvédelmi programok végrehajtásával. A középiskolákban azonban nincs olyan konkrét téma, amely a környezetvédelmi kérdésekre való figyelemfelkeltést célozná, és ez csak a tanárok kezdeményezésétől függ. E hiányosság kezelése érdekében javasoljuk egy közös európai kísérleti program létrehozását, amelyet a tagállamok valamennyi iskolája követ, és amely iránymutatást nyújt, valamint ötleteket és oktatási eszközöket biztosít. A környezet védelme iránti vágy felkeltésére irányuló kísérleti tevékenységek révén. De nem elméleti, nem szabályozott! Az Európai Unió égisze alatt az európai fiatalok figyelmének felkeltése! A fiatalok szisztematikus oktatásával megmenthetjük környezetünket, talán meg tudjuk óvni a jövőnket!

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) előrejelzése szerint az EU teljes épületállománya 2050-ra várhatóan 7%-kal fog nőni. Az új épületek építése azonban jelentősen hozzájárul a környezet pusztulásához és a környezetszennyezéshez az új anyagok gyártása során. Ezért alapvető fontosságú, hogy meglévő épületállományunkat regionális szinten mozgósítsuk és védjük. Hogyan tudnánk regionális szinten a legjobban mozgósítani és megvédeni meglévő közös épületállományunkat? A meglévő épületállomány mérhető mennyiségű beépített szén-dioxidot tartalmaz, és folyamatban vannak olyan kezdeményezések, amelyek célja az építkezésekről származó visszanyert anyagok visszanyerése és más projektekbe való újrapozicionálása. Míg egyes meglévő épületeket – például az azbeszttel borított épületeket – el kell távolítani, az épületek bontása jelentős mennyiségű hulladékot termel, és hozzájárulhat a hulladéklerakók zsúfoltságához és környezetünk károsodásához. A meglévő épületek megőrzésével, felújításával és utólagos átalakításával csökkenthetjük a hulladék mennyiségét és előmozdíthatjuk a körforgásos gazdaság elveit. Az új európai épületek környezeti lábnyomának csökkentése és a már épült épületek lebontásának visszaszorítása érdekében a következőket szeretném javasolni: 1. Leltár készítése a bontási kockázatnak kitett épületekről annak megállapítása érdekében, hogy mely épületeket kell kiemelten kezelni a védelem, a megőrzés és/vagy a felújítás szempontjából, beleértve adott esetben azok lehetséges „másodlagos” használatát is. 2. Tárja fel azokat a pénzügyi ösztönzőket – például adókedvezményeket, támogatásokat és alacsony kamatozású kölcsönöket –, amelyeket az ingatlantulajdonosok vagy a kormányok épületeik bontása helyett az épületeik felújítására és felújítására kaphatnak. 3. Annak lehetővé tétele az országok számára, hogy ösztönzőként a meglévő (KgCO2eq-ben mért) meglévő (KgCO2eq-ben mért) épületállomány szén-dioxid-egyenértékét hozzáadják a nemzetileg meghatározott hozzájárulási célértékeikhez (jóllehet néhány ország esetében ez marginális hatással járhat). 4. Igazodjon a regionális építési szabályzatokhoz és rendeletekhez annak érdekében, hogy korlátozza az épületek bontásának egyszerűségét és abszolút végső megoldássá tegye azt. Például egy szakértői testület a bontási engedély megadása előtt felülvizsgálhatná egy bizonyos méretet meghaladó épületek bontásának indokoltságát. A bontás előtt álló akadályok növelése számos előnnyel járna, ideértve a kulturális örökség megőrzését, a hulladék- és környezeti kibocsátások csökkentését, a foglalkoztatási lehetőségek növekedését és a felújítási hullámra való fejlett ipari felkészültséget.

Az üzleteket, éttermeket és vállalkozásokat jogilag kötelezni kell arra, hogy a korábbi eltarthatósági idő előtt minden élelmiszert adományozzanak az éhezőknek és a szegényeknek. Meg kell tiltani az élelmiszer szemétbe dobását.

A mobilitási infrastruktúránk villamosítását illetően túl nagy hangsúlyt helyeztek az elektromos járművekre és a szükséges elektromos járművek töltőinfrastruktúrájára. Az e-kerékpárok és az elektromos robogók azonban 15 alkalommal energiahatékonyabbak, mint az elektromos járművek (méter*utas/Jules), mivel az autónak több energiára van szüksége a szükségtelen tömeg mozgatásához, ráadásul a napi utak több mint fele 3 mérföldnél kevesebb, így könnyen helyettesíthető az e-mobilitási lehetőségekkel. E figyelemre méltó előnyök mellett kevés politikai érdek fűződik az ilyen hatékony közlekedési eszközök infrastruktúrájának előmozdításához és fejlesztéséhez. A könnyű e-mobilitású járművek számára uniós szintű közös dokkoló- és töltőállomásokra van szükségünk, lehetővé téve minden e-kerékpár-gyártó számára, hogy elektromos kerékpárjait és robogóit az EU 27 tagállamában érvényes uniós dokkolási és töltési szabványoknak megfelelően tervezze meg. Ez az infrastruktúra az e-mobilitás elterjedéséhez fog vezetni, lehetővé téve a magántulajdonosok számára, hogy elektromos kerékpárjaikat az utcán biztonságossá tegyék és feltöltsék, a kijelölt dokkolási tér biztosítása révén csökkenteni fogja az elektromos kerékpárok és robogók városi bérlésének megszakadását, valamint csökkenteni fogja az e-mobilitással foglalkozó vállalatok működési költségeit, ezáltal csökkentve az árakat és növelve a fogyasztói keresletet.

Ahhoz, hogy az egyszer használatos műanyagokkal versenyző, újrahasználatra szánt csomagolóipar sikeres legyen, méretgazdaságosságot kell kiaknáznia azáltal, hogy uniós szintű szabványt hoz létre a csomagolásokra vonatkozóan: italtól joghurtig, kávépoharakig és húsjellemzőkig. A szabvány megkönnyíti az interoperabilitást, csökkenti a piac szétaprózódását, növeli a piaci likviditást és a logisztikai hatékonyságot, és az újrafelhasználható csomagokat különböző piaci szereplők által forgalmazott áruvá alakítja át a piacon. Egy teljes új iparág létrehozása a logisztika helyreállítása és az uniós újrafelhasználható csomagok felújítása terén (csomagbányászat)

Az emberek ösztönzése arra, hogy Európában való utazásuk során fenntarthatóbb közlekedési eszközöket használjanak (vonatok). Európa nem ilyen nagy, és nagyon könnyű fenntartható módon utazni. Felteszem, hogy egyetlen kezdeményezés sem támogatja a környezetbarát utazást (nem csak a fiatalok, hanem MINDEN európai polgár számára), és a repülőjáratok továbbra is olcsóbbak az utazáshoz.

A rendszert az EU-nak kell szabályoznia, egyetlen vámövezettel és egy olyan közös alkalmazással, amely valamennyi tagország valamennyi tömegközlekedési rendszerét integrálja.

A szupermarketek és a barkácsáruházak számára elő kell írni, hogy többszintes épületeket építsenek a pazarló területek és a földzáródás csökkentése érdekében, miközben a felső emeleteken lakótereket hoznak létre. Mivel ezeket a piacokat gyakran parkolók veszik körül, az ott található épületek árnyékolása sem jelenthet problémát. Mivel ez többletköltségeket jelent a vállalkozások számára, ezt az EU-nak támogatnia kell.

A csomagolásnak a tartalmát meghaladó, legfeljebb bizonyos százalékban való korlátozása a csomagolásból származó műanyaghulladék mennyiségének csökkenését eredményezné, és megakadályozná a gyártókat abban, hogy megtévesztő csomagolással megtévesszék a fogyasztókat.

A fenntartható fejlődési célok lehetővé teszik az általuk képviselt különböző témákkal kapcsolatos projektek elindítását. Lehetővé teszik az intézmények és a polgárok számára, hogy jobban megértsék, kivel és milyen célból fogadják el például a törvényt.

Ez az átgondolás azt a megállapítást követi, amelyet ma meg tudtam tenni: patthelyzetünk nagy részét parkolóként használják. Ezek a területek azonban nem túl zsúfoltak az autók számára, kivéve, hogy az ajtó előtt parkolhassanak, és természetes módon „könnyűek” az autó közelében. Gyakran konkrét és rosszul fenntartott patthelyzetünk a biológiai sokféleség valódi kaptárává válhat. A projekt környezetvédelmi szempontja mellett ez a projekt hozzájárulna a szomszédok közötti kohézió helyreállításához, a kerteket a lakosok tartanák fenn, ott asztalokat és székeket, valamint kollektív komposztot lehetne telepíteni. A patthelyzetek méretének köszönhetően további fejlesztésekre is sor kerülhetett, egy köpenyre, gyümölcsfákra, rovarok és madarak elhelyezésére, gyerekjátékokra, közös kültéri konyhákra, valamint a szomszédok vezetőinek 1001 ötletére, amelyeket a projekt lelkesített!

A víz használata nemcsak higiénikusabb és tisztaabb, mint a WC-papír, hanem a környezet szempontjából is jobb. Az átlagos személyek évente 85 WC-tekercset használnak, ami lényegesen kevesebb lehet, ha a WC-ajánlatokat általánosabban elfogadják az EU-ban.

Páneurópai vasúthálózat, amely több országban (pl. Interrailban) biztosít vonatokat. A jegyáraknak azonban alacsonyabbnak kell lenniük, mint a repülőjegyeknek, hogy vonzóvá váljanak a legszélesebb tömeg számára!

Az EU-nak olyan új kihívásokkal kell szembenéznie, amelyek lebontják a korábban folytatott hagyományos politikákat: a szakpolitikák például előnyben részesítették a versenyképességet a stratégiai biztonsággal szemben, ami a stratégiai csipiparban vagy az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól és gáztól való függést tükrözi. Az EU tajvani iparágaktól való teljes függése az összetett csipek tekintetében a korábbi logika eredménye: a csipek importja egyszerűen olcsóbb volt. A mai valóság és a geopolitikai feszültségek azonban rávilágítottak erre a több területet érintő ágazatra, amely a megújuló forrásokból származó energia megszerzésére és tárolására irányul. Így azok a politikák, amelyek korábban kizárólag a versenyképességre összpontosítottak, már nem működnek, és a globális paradigmaváltást idéznek elő az alapvető erőforrások és termékek biztonságának és ellátásának biztosítása érdekében. Ez most olyan rendkívül fontos területté válik, amely jelentős hatást gyakorol a környezetre: mezőgazdaság és állattenyésztés. Az EU jelenleg nem rendelkezik olyan egyértelmű és szilárd jogszabályokkal, amelyek lehetővé tennék számára, hogy egyenlő feltételek mellett versenyezzen a külső termelőkkel. Biztosítanunk kell a megfelelő belső versenyképességet gazdasági rendszerünkben, de úgy vélem, hogy megfelelő és méltányos versenyképességet kell biztosítanunk a külső ágazatokkal, és még inkább egy olyan területen, mint az agrár-élelmiszeripar és a primer szektor. Az Uniónak szembe kell néznie ezekkel a kihívásokkal, hogy egyensúlyt teremtsen a versenyképesség és az ellátás, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem között. A keretalkotás és a mezőgazdaság ösztönzése az EU-ban nemcsak a környezeti hatások enyhítéséhez járul hozzá, hanem egészségünk és állatjólétünk javításához is.

A zöldtetők uniós programokon keresztül történő előmozdítása a napelemek kiegészítésével hozzájárulhat az Unió ambiciózus és szükséges éghajlat-politikai céljainak fenntartható és biológiai sokféleséget biztosító módon történő eléréséhez. Nézze meg a nagy pénzügyi központokat, a lakóházakat és akár a felülről lefelé irányulóan elkülönített lakásokat, és világos képet kapjon: Sok lehetséges terület kihasználatlan marad. A zöld tetőzet (ahogy azt a név is jelzi) zöld megoldást kínál arra, hogy mindezeket a lehetőségeket kiaknázhassuk. Az O2-t úgy állítja elő, hogy szén-dioxidot von ki a levegőből, a városokat belélegezhetőbbé teszi, ugyanakkor csökkenti szénlábnyomukat. A közterületeken már telepített növényélet azt is megmutatta, hogy a zöldebb városok ellenállóbbak a hővel és az áradásokkal szemben, mivel a zöldítés kevesebb hőt szív el, mint a beton, másrészt pedig több vizet vesz fel. A szolárpanelek a korábban említett szabad terület nagy kihasználásának bizonyultak. Bár a hatékony működés érdekében (az északi féltekén) ezek a panelek optimálisan dél felé néznének, és azokat úgy szerelnék fel, hogy a legtöbb napfényt érjék el. Emellett a napelemek előállításához szükséges ritkaföldfémeket nem fenntartható módon bányásszák, és Európát egyre inkább függővé teszik kereskedelmi partnereitől. A szolárpanelek lejjebb lévő oldalai pontosan azt mutatják, hogy a tetőink zöldítése tökéletes kiegészítő tényező lesz: a növényéletet bármely típusú, megfelelő napfényű tetőre lehet helyezni, és a növényvilág megválasztásának a helyi ökoszisztémákhoz való igazításával fenntartható módon lehet ültetni. A szolárpaneleket nagyrészt olyan támogatási programoknak köszönhetően népszerűvé tették, amelyek kezdetben magas költségeiket kezelhetővé tették a polgárok és a vállalkozások számára. Ugyanezt az eljárást lehet követni a zöldtetők esetében is, amelyek esetében a magas telepítési költségek (kb. 120 EUR/m²) jelentik a legnagyobb akadályt. Döntő fontosságú, hogy az EU környezetbarát infrastruktúrára irányuló projektjében nagyobb hangsúlyt kapjon ez az innováció.

Az Európai Uniónak ki kell alakítania egy (nemzeti és transznacionális) közlekedési, kereskedelmi és személyszállítási hálózatot, amelynek főszereplője a vasút lesz. A vasút előnyei a következők: 1.Az autókhoz és hajókhoz képest környezetvédelmi szempontból barátság a meghajtáshoz felhasznált villamos energia miatt 2. Hernyótalpas eszközként megvan az előnye a megnövekedett kapacitásnak. Ez azt jelenti, hogy több árut vagy utast tud szállítani, mint az autó, miközben lehetősége van arra, hogy a hátországon belül mozogjon, mint a hajó. (3)Amennyiben technológiailag fejlett, a sebesség tekintetében is jelentős elsőbbséget kell élveznie, kivéve a repülőgépeket (a vonat még mindig hasznos teherrel jár), 4. Az eszközök még mindig viszonylag olcsók a társadalom és a környezet számára nyújtott előnyökhöz képest. 5. A távoli településeket városi központokkal egyesíti, ösztönzi a helyi gazdaságokat és hozzájárul az idegenforgalom fejlődéséhez. A vasút számos előnnyel jár, amelyeket nehéz együtt nevezni. Fontos, hogy a közlekedés egy olyan formája, amely energiazöld és nagyon hatékony, és mindannyiunknak meg kell bíznunk benne. Hogyan valósul meg mindez? 1. Szabványok és legkorszerűbb vasúti hálózatok létrehozása, egyenlő összegekkel valamennyi tagállamban. 2. Csökkentett viteldíjak bevezetése az autóbuszokhoz és repülőgépekhez képest, valamint a jegyárak 40%-os csökkentése a diákok valamennyi utazása esetében. 3. A bürokráciának csökkentése a transznacionális (kereskedelmi és utas) összeköttetések terén. 4. A meglévő hálózat korszerűsítése, új hálózat kialakítása és a főbb európai kikötőkhöz való csatlakozás.

A gyalogosokat nem szabad közvetlenül a közutakra helyezni – ez azzal a veszéllyel jár, hogy a gyalogosokat egy autó megüti. Az autóknak is meg kell állniuk, ha a gyalogos át akar lépni az úton, és ismét növelni kívánja az átkelés sebességét. Ez nagyobb kipufogógáz-szennyezéshez vezet. Ha az átjárók föld alatt vagy felett helyezkednének el, akkor a gyalogosok sokkal biztonságosabbak lennének, és az autók nagyobb sebességgel (50 helyett 70 km-rel) kevesebb CO2-t és más mérgező anyagot szennyeznének.

Állami támogatást kell nyújtani a polgároknak, hogy ösztönözzék a nem motorizált járművek közlekedési eszközként való használatát: például kerékpározás a munkába.